facebook furedkult

levendel torony
Menedék a tudőszanatóriumban
Dr. Levendel László gyűjteménye

A balatonfuredi Vaszary Galéria és a
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár 
közös kiállítása

Megtekinthető: 2018. március 24. – július 1.

Anna Margit, Ámos Imre, Barta Lajos, Bálint Endre, Bortnyik Sándor, Derkovits Gyula, Gedő Ilka, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Kassák Lajos, Kondor Béla, Mattis-Teutsch János, Ország Lili, Rozsda Endre, Sikuta Gusztáv, Vajda Júlia, Vajda Lajos, Veszelszky Béla

Kurátor: B. Nagy Anikó és Káli-Trutz Enikő
Konzulens: Árvai Mária

Dr. Levendel László a hazánkban népbetegségnek számító tuberkulózis leküzdésének egyik jelentős alakja, az alkohológia módszertanának elkötelezett kimunkálója, a betegségek személyiséglélektani vonatkozásaiban is jártas, holisztikus szemléletű orvos volt, akinek tevékenysége messze túlmutatott a tüdőgyógyász praxison. Maga is túlélő lévén a szociálisan hátrányos helyzetűekhez érzékenyen viszonyult, a társadalmi problémák rendszerszintű megoldása foglalkoztatta. A művészetek és a művészek barátja, művészetszervező, kurzuskritikus humanista volt, aki a hivatalos és a marginális kulturális szférák között jelentős közvetítői szerepet játszott. Dolgozószobája és lakása a rendszerváltást előkészítő eszmecserék kulcsfontosságú helyszínévé vált.

A Levendel-gyűjteményt és megalkotóját a szociokulturális mintázatok és személyes kapcsolati hálók rendszerében, archív dokumentumok, visszaemlékezések, filmek, s nem utolsósorban gyűjteményének legszebb darabjai segítségével idézzük meg. A kiállítás a gyűjtőről és gyűjteményének keletkezéséről, továbbá a társadalomtörténeti háttérről igyekszik képet adni, bemutatva ezen keresztül a Kádár-korszak második nyilvánosságának egyik jelentős szellemi műhelyét.

Vaszary Villa Balatonfüred
2018. március 24 – június 30.

 

Levendel László személyes környezetében – a Korányi Intézet orvosi szobájában és otthon
– az 1960-as évektől gyűltek a képek és a szobrok, így élete végén mintegy százötven
műtárgy vette körul. Az egyuttes azonban nem szokásos gyűjtői attitűdből szuletett: nem
becses művek gyűjtésének a vágyából jött létre, hanem az alkotók és orvosuk közötti
szellemi és érzelmi kötelékek szövevénye formálta.
A választásokban nem az ő gyűjtői ízlése vagy pénztárcája, hanem a világháborús traumákat
túlélő, többszörösen kifosztott és meggyötört emberek közös identitása tukröződik. A
Levendelékhez kerult tárgyak a trauma-élményekre adott művészi reflexiók, melyeknek
összegyűjtése mindkét fél – orvos és művész – közös szellemi hátországát feltételezi.
A gyűjtemény elsősorban emberi szövetségek, egymásba szövődő, érintkező kapcsolatok
lenyomatait hordozza, kiállítóteruk pedig a korszak alternatív nyilvánosságának sűrűn
látogatott helyszínei: Levendel személyes terei a Korányiban és a Városmajor utcában.
Az örökösöknél és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtárban letétként őrzött, a maga
teljességében fennmaradt műtárgyegyuttes olyan időkapszula, amely magában foglalja
egy – az 1950-es évek végétől az 1990-es évekig élénken működő – mára szertefoszlott
kapcsolati kultúra nyomait.
Levendel László 1989-ben
A túlélő címmel tette közzé visszaemlékezéseit. A címválasztás
jól érzékelteti, hogyan látta és láttatta saját életútját, amely a túlélő felelősségének
szorongató tudatában, a megpróbáltatásokra adott válaszként a humanista értékek
jegyében, mások nyomorúságának enyhítésében telt. Mindazok – művészek, alkohol- és
tudőbetegek, neurotikusok, hajléktalanok, politikai uldözöttek –, akiknek sorsán orvosként,
műgyűjtőként, reformerként így vagy úgy lendíteni igyekezett, maguk is hasonló terheket
cipelő túlélők voltak. Kivéreztetett nemzedékek megmaradt tagjai és utódaik.
A Levendel-lakás az 1980-as években
A tudőgyógyász, alkohológus Levendel doktor rendkívul széles érdeklődési körének,
nyitottságának köszönhetően tájékozott volt a kortárs kultúra számos teruletén. Ismeretei
többségére is kiterjedt kapcsolatain keresztul tett szert: író, festő, színész, természet- és
társadalomtudós betegei révén számottevő tudással rendelkezett a kortárs művészeti
jelenségekről, a társadalom állapotáról. Aktívan részt vett az úgynevezett második
nyilvánosságban a magánlakásokon szervezett kulturális, társadalmi eseményeken.
Levendel László kapcsolatrendszere, társadalmi szerepvállalása sokat elárul
gyűjteményének alakulásáról, személyiségéről. Művészbetegeivel kialakított szorosabb
kapcsolatát a hosszú lefolyású betegség természete tette lehetővé, s bár akkoriban
ellenséges eszmének számított, s a kifejezést nem is használta, mégis: holisztikus
szemlélete vezette: az embert egységben látó, a testet és lelket–szellemet egyszerre
gyógyítani igyekvő szándék.
A közeli orvos–beteg viszony kialakulása is magyarázza, hogy a Levendel-gyűjteményben
szereplő művek többsége meglehetősen intim: nem feltétlenul kiállításra szánt, nagy
méretű munkák, sokkal jellemzőbbek a kisebb, szemlélődésre alkalmas, személyes
hangvételű alkotások. A művek kiválasztását biztosan befolyásolta az orvos személyisége
is, a művészbetegek ismerték orvosukat, és idővel annak gyűjteményét is.
Kiállításunkon a pártállam ellen fellépő reformmozgalmakban mélyen involválódó
Levendel László gyűjteménye köré felvázoljuk a művekben kitapintható sorsközösséget,
és a tágabb társadalomlélektani hátteret is, amelyben megszulettek.


Vaszary Galéria
+36-87/950-876 (1. mellék)

Jókai Mór Emlékház
+36-87/950-876 (2. mellék)

Városi Múzeum
+36-87/580-041

Vitorlázeum
+36-30/428-1260

Kisfaludy Színház
+36-30/305-1606

Kisfaludy Galéria
+36-87/481-187

Arácsi Népház
+36-87/788-456

Iratkozzon fel hírlevelünkre